Nő a gomba, ha a felhő
hűs permerettel szórja,
nő a gyümölcs, mikor a nap
ujját köré fonja.
Nő az árnyék, ha a fák közt
erre tart az este,
nő a virág, mert a hajnal
csakis őt kereste.
Nő a csibe a tojásban,
kotlós melegétől,
nő a gyerek a játéktól,
énektől, mesétől.
Daloltál és meséltél is
sok-sok évig nekem,
nem csoda hát, hogy mostanra
egészen nagy lettem.
Kinőttem az óvodámat,
és tovább kell mennem,
de az arcod, szép mosolyod,
mindig itt lesz velem.
A sok betű és szám között
Jó lesz rád gondolni…
Ne felejts el te sem engem,
Drága óvó néni!